Cassandra Clare: City of Lost Souls

Cassandra Clare: City of Lost Souls (Elveszett Lelkek Városa)

Fülszöveg:

Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán? 
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

Saját vélemény:

A végére érve a könyvnek nagyon örültem, mert ez sokkal jobb lett, mint az előző rész.

 

Clary hozta a maga formáját, minden átgondolatlanul cselekedett, de őt így kell megszoknunk, megszeretnünk. Jace-nek a végén igaza volt ebben a dologban, hogy mindketten ilyenek, főleg ha a szeretteikről van szó. 

Jace-nek nagyon szurkoltam, hogy végre legyen megint az igazi Jace, még ha nem is gondoltam volna, hogy a végén így fogja visszaszerezni önmagát. Ha fogadni lehetett volna rá, hogy Clary mit fog tenni a végén a tőrrel, bebuktam volna a dolgot, mert nem néztem ezt ki Claryből. Aranyosak voltak a végén, az Epilógusban.:) Örülök nekik, még ha rövid is lesz a boldogságuk.

 

Maureenen nagyon megdöbbentem, főleg az utolsó jelenetében. Hogy mi?!? Nem tudom elhinni, hogy ilyesmit tett… 

Simon és Izzy kapcsolata remélem a következő részben ki fog teljesedni, mert szerintem aranyosak lennének együtt.

 

Alec, ezt elcseszted. Nincs jobb szó erre a helyzetre. Tényleg nem szeretném, ha így érne vége a kapcsolatuknak, na de akkor is megérdemelte Alec! 

Magnust egyre jobban kezdem megszeretni. Eddig sem volt vele különösebb bajom, de most már kifejezetten szimpatikus lett nekem. Kedvenc Magnus hozzászólásom: „That's my boyfriend.” – ez annyira aranyos volt, hogy majdnem elolvadtam az olvasás közben.

 

A szokásos humor ugyanúgy teret kapott az eseményekben, ami nélkül nem is lehetne elképzelni egy CC könyvet(remélem nem is kell elképzelnem).

 

Az Epilógusban megtudhattuk, hogy miért lesz a következő résznek a neve CHF,ez így tetszett nekem. 

Ezt direkt a végére hagytam. Az utolsó jelenet hihetetlen volt, csak hirtelen megjelent a semmiből: BUMM!! Sebastian, kicsit idegbeteg voltál, leginkább Claryvel, de megbocsátok neked az utolsó mondatért.

 

Ide a következő részt, de azonnal!!