Richelle Mead: Vámpírakadémai (Vámpírakadémia 1.)
Fülszöveg:
Szerencsémre kellemesen csalódtam a könyvben, de nagyon. A történet magával ragadó stílusa csak olvastatta velem a sorokat, gondolom ezért is sikerült ilyen gyorsan befejeznem. A szereplők tetszettek, ki voltak dolgozva, mindenkinek volt egy saját stílusa.
Rose: Már az első pillanatokban megszerettem a jellemét, hogy ennyi mindent megtenne Lissért, ő a tökéletes barátnő. Mikor Liss nem akart hozzá szólni, és emiatt kiközösítették, ő akkor is megvédte a legjobb barátnőjét, akinek ráadásul a testőre is (lesz). Ami még az elszökésük előtt történt, nos ott látszódott legelőször igazán, hogy Rose milyen jó barátja Lissnek. Nagyon kevesen tették volna meg azt a dolgot, hogy felvállalta a rongálást, meg a pletykák miatt amiket Mia keltett nem csinált balhét, nehogy távol kelljen lennie Lisstől. És még sorolhatnám. Ő egy igazi belevaló főszereplő csaj. Hiába. lehet ez furcsén hangozhat, de szerintem ő az egyik legpozitívabb szereplő az egész könyvben. Hűséges, intelligens, nem nyafog állandóan, Lissa a számára a legfontosabb, ráadásul hiába nem úgy adta el magát, de ahhoz kétség sem fér, hogy ő a „legártatlanabb” szereplő ebben a sztoriban.:) Amit még nagyon szerettem benne, hogy ő felismeri a külseje erejét, nem úgy mint a többi könyvben a lányok, akik állandóan azért nyavalyognak, hogy milyen vékonyak/vagy az ellentette, vagy nem szép a hajszínük, az arcuk csúnya, túl átlagosak, míg Rose tudja, hogy nagyon vonzó, és ezt fel is tudja használni, De ami a legfontosabb, nem rossz értelemben.
Lissa: Megkedveltem őt is, ő olyan tipikus mindig bajba kerülő főszereplő lányka típus. Sajnálom őt a mágikus dolgai miatt. Ő is nagyszerű barát, nagyon fontos neki Rose.
Dimitrij: Ő a tipikus álompasi, aki bölcs, jóképű, izmos, nem veszti el a ejét, és természetesen tetszik neki a főszereplő lányka. Érdekes fordulat, hogy 7 évvel idősebb Rosnál, nekem eddig ezek a korkülönbségek nem igazán jöttek be, de próbálok megbékélni vele. Amúgy is Rose mindjárt 18, ő meg csak 24. Így kevesebbnek tűnik a számok különbsége. A végén mikor be akarta etetni Rózával (hihi:D), hogy az ő részéről semmi érzelem nem létezik nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek szegények szenvedésén. Ami a legjobban meglepett, hogy Rose el is hitte…
Christian: A történet elejétől éreztem, hogy ő lesz a mi hercegnőnk szőke hercege fehér lovon, és hát be is jött a dolog, szerintem aranyosak együtt (Ha már Rose szerit is ők a tökéletes pár…)
Aaron: Nekem szimpatikus volt, tetszett, hogy imádja Lissát, de sajnos őket nem teremtették egymásnak.
Viktor: Életben nem gondoltam volna, hogy az ő keze van benne a dologban, bár a lánya elég gyanús volt nekem, a rókánál is már rá gyanakodtam.
A többi szereplőt nem is részletezném, vannak tesztoszterontól izzó fiúk, hatalomra vágyó lányok, szigorú igazgatónő, dilis tanárok….
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Saját véleményem:
Már rég óta kerültem ezt a sorozatot. Már csak a címe és a borítója miatt is. Igen, tudom, ne ítéljünk a borító alapján, de egyszerűen eddig a pillanatig nem vitt rá a lélek, hogy belekezdjek a könyvbe.
Szerencsémre kellemesen csalódtam a könyvben, de nagyon. A történet magával ragadó stílusa csak olvastatta velem a sorokat, gondolom ezért is sikerült ilyen gyorsan befejeznem. A szereplők tetszettek, ki voltak dolgozva, mindenkinek volt egy saját stílusa.
Rose: Már az első pillanatokban megszerettem a jellemét, hogy ennyi mindent megtenne Lissért, ő a tökéletes barátnő. Mikor Liss nem akart hozzá szólni, és emiatt kiközösítették, ő akkor is megvédte a legjobb barátnőjét, akinek ráadásul a testőre is (lesz). Ami még az elszökésük előtt történt, nos ott látszódott legelőször igazán, hogy Rose milyen jó barátja Lissnek. Nagyon kevesen tették volna meg azt a dolgot, hogy felvállalta a rongálást, meg a pletykák miatt amiket Mia keltett nem csinált balhét, nehogy távol kelljen lennie Lisstől. És még sorolhatnám. Ő egy igazi belevaló főszereplő csaj. Hiába. lehet ez furcsén hangozhat, de szerintem ő az egyik legpozitívabb szereplő az egész könyvben. Hűséges, intelligens, nem nyafog állandóan, Lissa a számára a legfontosabb, ráadásul hiába nem úgy adta el magát, de ahhoz kétség sem fér, hogy ő a „legártatlanabb” szereplő ebben a sztoriban.:) Amit még nagyon szerettem benne, hogy ő felismeri a külseje erejét, nem úgy mint a többi könyvben a lányok, akik állandóan azért nyavalyognak, hogy milyen vékonyak/vagy az ellentette, vagy nem szép a hajszínük, az arcuk csúnya, túl átlagosak, míg Rose tudja, hogy nagyon vonzó, és ezt fel is tudja használni, De ami a legfontosabb, nem rossz értelemben.
Lissa: Megkedveltem őt is, ő olyan tipikus mindig bajba kerülő főszereplő lányka típus. Sajnálom őt a mágikus dolgai miatt. Ő is nagyszerű barát, nagyon fontos neki Rose.
Dimitrij: Ő a tipikus álompasi, aki bölcs, jóképű, izmos, nem veszti el a ejét, és természetesen tetszik neki a főszereplő lányka. Érdekes fordulat, hogy 7 évvel idősebb Rosnál, nekem eddig ezek a korkülönbségek nem igazán jöttek be, de próbálok megbékélni vele. Amúgy is Rose mindjárt 18, ő meg csak 24. Így kevesebbnek tűnik a számok különbsége. A végén mikor be akarta etetni Rózával (hihi:D), hogy az ő részéről semmi érzelem nem létezik nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek szegények szenvedésén. Ami a legjobban meglepett, hogy Rose el is hitte…
Christian: A történet elejétől éreztem, hogy ő lesz a mi hercegnőnk szőke hercege fehér lovon, és hát be is jött a dolog, szerintem aranyosak együtt (Ha már Rose szerit is ők a tökéletes pár…)
Aaron: Nekem szimpatikus volt, tetszett, hogy imádja Lissát, de sajnos őket nem teremtették egymásnak.
Viktor: Életben nem gondoltam volna, hogy az ő keze van benne a dologban, bár a lánya elég gyanús volt nekem, a rókánál is már rá gyanakodtam.
A többi szereplőt nem is részletezném, vannak tesztoszterontól izzó fiúk, hatalomra vágyó lányok, szigorú igazgatónő, dilis tanárok….
Ami a borítót illeti, szerintem ez az első igazi olyan könyv, amit e miatt nem akartam elolvasni. Ez a sötét, emós borító nem igazán jön be nekem, mivel leginkább a letisztult és színes borítókkal vagyok jóban. De nagyon örülök, hogy elolvastam. Aki e miatt nem akarja elkezdeni, akkor buzdítom az olvasásra, mert nagyon is megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése